Ha utazásról van szó, sokan döntenek úgy, hogy repülő, vonat vagy busz helyett inkább saját autóval indulnak útnak. Ez gyakran optimális döntés, hiszen túl azon, hogy így olcsóbb lehet, mint kifizetni a drága repjegyet, azt pakolhatunk az autóba, amit csak szeretnénk, arra mehetünk, amerre csak szeretnénk, és még az autóbérlést is megspóroljuk. Fontos azonban tudni, hogy amennyiben külföldön vezetünk, más-más KRESZ-szabályokra kell figyelnünk, mert ezek országonként eltérnek. Ezeket mutatjuk be cikkünkben.

Amennyiben úgy döntünk, hogy autóval indulunk külföldre, a lehető legfontosabb dolog, amit meg kell tennünk, hogy tájékozódunk a célország KRESZ-szabályairól. Ugyanis Európai Unió ide, Európai Unió oda, tagországonként más-más szabályok vannak érvényben, számos dolog működik odakint másképp, mint idehaza. Sőt, ha az Unión kívülre megyünk autóval (vagy esetleg ott bérlünk autót), akkor még nagyobb eltérésekre kell számítanunk. 

Eltérő pályadíjak, eltérő fizetési módok

Azt mondani sem kell, hogy minden ország maga határozza meg, hogy mekkora pályadíjat szed be a fizetős útszakaszok használatáért. Vannak olyan országok, ahol kifejezetten alacsony a pályahasználat díja, ugyanakkor vannak relatíve drágább országok is. Kevés olyan ember van, aki azt gondolná, hogy az Unión belül egységesek az árak. Avval viszont sokan nincsenek tisztában, hogy országonként eltérő a pályadíjak behajtásának módjai. Hazánkban, Magyarországon például elektronikus matricával vásárolhatunk jogosultságot a pályahasználatra, ami azt jelenti, hogy online, SMS-ben vagy a benzinkutakon kitöltünk egy űrlapot, amelynek segítségével a rendszer zöld utat ad a rendszámunknak, azaz nyugodtan felhajhatunk a fizetős szakaszra. Nem minden országban van azonban elektronikus matrica. Aki járt már Horvátországban kocsival nyaralni, az bizonyára már megtapasztalta, hogy országonként eltérő a pályadíj fizetésének módja. Horvátországban például a fizetőkapus rendszer működik, ami azt jelenti, hogy az autóknak sorba kell állniuk, és ahhoz, hogy felhajthassanak a fizetős pályaszakaszra, át kell haladniuk a fizetőkapun, ahol kifizethetik a pálya díját. Ezzel a rendszerrel az a nagy probléma, hogy csúcsforgalomban (például Horvátországban a nyári szezonban) hatalmas torlódások alakulhatnak ki a kapuk előtt, és akár több órát is sorban kell állnunk ahhoz, hogy végre sorra kerüljünk. A kapuk előtti sorban állást minimalizálhatja (sőt, gyakran akár nullára is csökkentheti), ha van egy pályadíjat fizető fedélzeti egységünk (Horvátországban ez az OBU), ami automatikusan levonja a fizetendő díjat a számlánkról, amint a kapu közelébe érünk. Ilyenkor nem kell beszélnünk senkivel, a rendszer automatikusan működik.

A fizetőkapus rendszer – bár megvannak a maga hátrányai – azzal a tagadhatatlan előnnyel jár, hogy senki még véletlenül sem hajthat fel jogosulatlanul a pályára. Ezzel szemben a matricás országokban (ilyen például Ausztria, Szlovénia, Szlovákia) könnyen megeshet az emberrel, hogy tévedésből felhajt a fizetős szakaszra, utána pedig fizetheti a pótdíjakat. Ausztriában például még mindig kapargatós matrica van forgalomban, tehát a szélvédőnkre kell ragasztani a jogosultságot igazoló matricát.

Más sebességkorlátozásokkal kell számolnunk

Talán az egyik leginkább közismert dolog, hogy a sebességkorlátozás országonként eltérő. Amikor országokon át autózunk, minden határnál számítunk arra, hogy az adott országban hasíthatunk, míg egy másik országban jelentősen lassabban lehet haladni. Ezeket a tényezőket a profi fuvarosok bele is számítják a menetidő kalkulációjába, és egy könnyed kis összegzéssel mi is könnyen átgondolhatjuk, hogy mire számíthatunk, ha nem is vagyunk profik. Nézzük meg, milyen sebességkorlátozásokkal számolhatunk Európa nagyobb országaiban:

• a sebességkorlátozás Ausztriában lakott területen kívül 100 km/órában lett megállapítva,
• a sebességkorlátozás az Ibériai-félszigeten az autópályán 120 km/órában lett megállapítva (fontos megjegyezni, hogy ezt itt a hatóság emberei szigorúan ellenőrzik is, azonban a fizetős sztrádaszakaszokon már lágyszívűbbek az ellenőrzéssel, ott nem lesik árgus szemekkel, hogy mennyivel megyünk), 
• a sebességkorlátozás Lengyelországban az autópályán 140 km/órában lett megállapítva,
• a sebességkorlátozás Svédországban szigorúbb, az autópályán 110 km/órában lett megállapítva,
• a sebességkorlátozás Svédországban szigorúbb, a vidéki utakon 70 km/órában lett megállapítva,
• a sebességkorlátozás Hollandiában szigorúbb, az autópályán 120 km/órában lett megállapítva,
• a sebességkorlátozás Németországban lakott területen kívül 100 km/órában lett megállapítva,
• Lettországban a helyzet speciális: itt az úthálózat nem túl fejlett, és számos helyen nincsenek jól kiépített autóutak. Így hát behoztak egy olyan szabályt, miszerint az olyan – főleg vidéken fellelhető – utakon, amit benőtt a murva, és nincs ellátva szilárd burkolattal, legfeljebb 80 km/órával haladhatunk, ezzel szemben az olyan utakon, amelyen már van aszfaltos bevonat, már haladhatunk 90 km/órával.

Örök talány: mi a helyzet a környezetvédelmi szabályokkal?

Minden bizonnyal az egyik legnehezebb kérdés azoknak, akik autóval utaznak külföldre, hogy az adott országban milyen környezetvédelmi szabályokkal kell számolnunk. Ilyen tekintetben mindig alaposan utána kell járnunk nemcsak az adott ország szabályainak, de az adott tartomány, sőt, gyakran az adott város szabályainak. A környezetvédelmi szabályok meghozása ugyanis gyakran önkormányzati terület, így egészen bizonyos, hogy belefutunk majd olyan problémába, hogy például Németországban bizonyos városokba be lehet hajtani adott besorolású autókkal, míg más városokba ezzel a besorolással már nem lehet behajtani. Éppen ezért – amennyiben régi, kevésbé környezetkímélő autónk van – mindenképpen gondoljuk át, hogy mikor hova tervezünk menni, s azon vársokban, tartományokban milyen környezetvédelmi szabályok vannak érvényben. 

Tudvalevő például, hogy Párizs városába nem hajthatnak be az olyan járművek, amelyek még az Euro 1, Euro 2 vagy Euro 3 környezetvédelmi besorolásba tartoznak, ezek ugyanis már nem felelnek meg az újonnan bevezetett környezetvédelmi szabályoknak. Sőt, azt is fontos kiemelni, hogy amennyiben külföldi rendszámú autóval szeretnénk begurulni Párizsba, akkor ki kell váltani egy emissziós szintet igazoló matricát, amit ugyan könnyedén megrendelhetünk online, és pusztán három euróba fog kerülni, ellenben ha nem rendeljük be, és a matrica nélkül hajtunk be a városba, 120 eurós büntetésre számíthatunk. 

Közismert környezetvédelmi szabályozás még – legalábbis a mi régiónkban – Ausztria szabálya, miszerint az autópályán az IG-L kiegészítő tábla speciális sebességkorlátozást jelöl, azaz jóval több büntetést kell fizetnünk ilyenkor a gyorshajtásért, mint az átlagos esetekben.

Nincs mindenhol zéró tolerancia az alkoholfogyasztás terén

Bár Magyarországon már nagyon régóta zéró tolerancia van érvényben az alkoholfogyasztás terén, az kevésbé közismert, hogy számos európai országban ez nincs így. Vannak olyan országok, ahol minimális alkoholfogyasztás után még be lehet ülni a volán mögé. Ha az a tervünk, hogy kocsival fogunk kint közlekedni, és szeretnénk élni azzal a lehetőséggel, hogy egy kicsit iszunk vezetés előtt, akkor mindenképpen nézzünk utána az adott ország szabályainak, ugyanis nemcsak hogy sok országban eltérő a határ, de számos esetben differenciálnak életkor és a jogosítvány megszerzésének ideje alapján.

Hazánkban nem nehéz betartani a szabályt, ugyanis itt egy csepp alkoholt sem fogyaszthatunk vezetés előtt. Hasonlóan zéró tolerancia van érvényben Szlovákiában, Csehországban és Romániában is, akadnak azonban olyan tagállamok, ahol 0,2 vagy 0,5 ezreléknyi véralkoholszinttel még lehet vezetni. A legmegengedőbb európai ország kétségtelenül Málta, itt ugyanis még 0,8 ezreléknyi véralkoholszinttel is volán mögé lehet ülni. Most pedig nézzünk meg pár differenciált esetet:

• Németországban alapvetően 0,5 ezrelék az a maximálisan megengedett véralkoholszint, amellyel még volán mögé lehet ülni, azonban amennyiben a jogosítványunkat nem szereztük meg legalább két éve, és/vagy nem töltöttük még be a 21. életévünket, akkor a maximálisan megengedett véralkoholszint nulla százalékra csökken,
• Franciaországban alapvetően 0,5 ezrelék az a maximálisan megengedett véralkoholszint, amellyel még volán mögé lehet ülni, azonban amennyiben a jogosítványunkat nem szereztük meg legalább három éve, akkor a maximálisan megengedett véralkoholszint 0,2 ezrelékre csökken,
• Ausztriában alapvetően 0,5 ezrelék az a maximálisan megengedett véralkoholszint, amellyel még volán mögé lehet ülni, azonban amennyiben a jogosítványunkat nem szereztük meg legalább két éve, és 7,5 tonnánál nehezebb járművet szeretnénk vezetni, akkor a maximálisan megengedett véralkoholszint 0,1 ezrelékre csökken.

Láthatjuk tehát, hogy ahány tagország, annyi szokás, és bár az internet segítségével könnyedén utánanézhetünk, hogy az adott országban pontosan milyen alkoholfogyasztási szabályok vannak érvényben, annyi bizonyos, hogy a lehető legbiztonságosabb megoldás az, ha – mintha csak itthon, Magyarországon lennénk – egyáltalán nem fogyasztunk alkoholt vezetés előtt. 

A gyermekek elhelyezésének szabálya és a láthatósági mellény

Vannak olyan egyéb szabályok, amelyek országonként eltérnek. Ezek első ránézésre apróságoknak tűnnek, a helyzet azonban az, hogy pont ezekkel az apróságokkal nem szoktak tisztában lenni az autósok, ami igen veszélyes, tekintettel arra, hogy óriási büntetéseket lehet ezek által bezsebelni. 

Ilyen apróság a kötelező tartozékoknak a listája, amelyet mindenképpen ellenőrizzünk le, mielőtt kocsival elindulnánk valahová, vagy valamely tagországban autót bérelnénk. Például a láthatósági mellényt bizonyos országokban csak a vezető számára kell bebiztosítani, míg más tagállamokban minden utas számára kell, hogy legyen egy. Ezeknek elhelyezése, tárolása is eltérő, ugyanis míg egyes országokban elegendő, ha a csomagtartóban pihen, addig más országokban kötelező, hogy a sofőr mellett, egy számára könnyen elérhető helyen legyen.

A gyermekek elhelyezése is országonként más: példának okáért Franciaországban minden tíz évnél fiatalabb gyermeket a hátsóülésen kell bekötni. Ez alól egyetlen kivétel van: ha a hátsóülés minden helye foglalt tíz évnél fiatalabb gyermekekkel, akkor kivételesen elöl is ki lehet kötni egy gyereket.