Hazánkban igen sokan döntenek úgy, hogy új autó helyett használt járművet vásárolnak, így ugyanis akár többmillió forintot is meg lehet spórolni. Mindazonáltal jogos a félelem, hogy a használt autóban több a kockázat, hiszen lehetnek rejtett hibái, és a sikeres adásvétel után már nem biztos, hogy az eladó készségesen fog ugrani, ha valami hibát észlelünk. Pedig muszáj neki. Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy a garancia terén milyen kötelezettségei vannak az eladónak a Polgári Törvénykönyv szerint.

Kockázatosabb használt autót venni?

Amikor döntenünk kell, hogy új vagy használt autót vásároljunk-e, akkor mindig ütköztetnünk kell az érveket, számba kell vennünk mindkettő előnyeit és hátrányait. Az új autó vitathatatlan előnye, hogy kevesebb az esély arra, hogy valamilyen rejtett hibát fogunk tapasztalni, és hogy hamar meghibásodik a jármű, továbbá előnye még, hogy van rá garancia, olcsóbb rá a biztosítás, és számos szolgáltatást lehet rá kötni (többek között car assistance-t). A hátránya azonban az, hogy igen mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ráadásul az üzletből kigurulva sok-sok százalékot veszít a piaci értékéből.

Ez utóbbi miatt a magyar emberek többsége inkább preferálja a használt autókat, mintsem az újakat. Ez természetesen érthető, ugyanakkor a legtöbben azzal is tisztában vannak, hogy ennek komoly buktatói is vannak. A használt autónak igazi előnye, hogy olcsóbban kocsihoz juthatunk, sőt, előfordul olyan is, hogy jócskán áron alul tudunk megszerezni egy autót, ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy bármikor akadhatnak rejtett hibák, hamarabb meghibásodhatnak, és az életkorához mérten drágább lehet a biztosítása, és akadhatnak olyan szolgáltatások, amelyek már nem érhetők el a használt, öregebb autókra. A legtöbb ember emellett azért is fél használt autót venni, mert tart attól, hogy az adásvétel után ha felfedez egy olyan hibát, amit az állapotfelmérésen nem vett észre, és ez a hiba lassan ellehetetleníti a használatot, akkor nem tud mit tenni. Sokan félnek attól, hogy ha használt autót vesznek, akkor kifizetik a – még így is – jelentős összeget, majd az autó lerobban, az eladó pedig eltűnik, meg egyébként is, milyen alapon kérnénk tőle számon bármit, hiszen már megtörtént az adásvétel. Ez a félelem azonban irreális, hiszen az eladó köteles meghatározott időig jótállást vállalnia, így a Polgári Törvénykönyv értelmében meg kell találni a megoldást, ami orvosolja a problémát. 

Mit kell tudni a használt autók garanciájáról?

Sokak számára meglepő tehát, de bizony a használt autókra is jár a garancia, ez pedig jelentős tényező tud lenni a döntésben. Ha ugyanis tisztában vagyunk azzal, hogy amennyiben meghibásodik a kocsi, akkor az eladó felelősséggel tartozik érte, úgy könnyebben határozzuk el magunkat a használt autó mellett. Jó hír az is, hogy az eladó felelősségvállalási kötelezettségét a jogszabályban rögzítik a törvényalkotók, így pontosan meg van kötve, hogy mikor és milyen esetben milyen eljárást kell követni, hogy az eladót mikor lehet felelősségre vonni, mikor lehet követelésünk az irányába, és ő mikor tagadhatja meg a hibák javításának megtérítését. Ez tehát azt jelenti, hogy van lehetőségünk arra, hogy jogi úton érvényesítsük a kárigényünket, ugyanakkor tudnunk kell, hogy ezekben az esetekben jótállás és a szavatosság terminusokat használjuk. De mi is a különbség ezen fogalmak között?

A Polgári Törvénykönyv arra kötelezi az eladókat, hogy amennyiben valaki jótállást vállal az általa árusított termékre, akkor az illetőnek felelnie kell azért, ha a termék hibás. Azt a kérdést azonban célszerű feltenni, hogy mikor tekinthető a teljesítés hibásnak, ez ugyanis kulcsfontosságú a kártérítést illetően. A Polgári Törvénykönyv szerint abban az esetben beszélhetünk hibás teljesítésről, ha: 

„a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek.”

A probléma azonban speciális a használt autók esetében, hiszen könnyen lehet, hogy úgy veszünk autót, hogy a vásárlás előtti állapotfelmérés során nem vettünk észre hibákat, azok rejtve maradtak, és csak később nehezítik meg az életünket. Ilyen esetekben sem kell azonban kétségbeesnünk, hiszen ilyenkor lesz számunkra releváns a kellékszavatosság. Ugyanis a törvény előírja, hogy amennyiben egy eladott termék hibás, akkor ennek hibájáért az eladó a felelős, a használt autók termékszavatossága pedig pontosan meghatározott. Nagyon fontos kritérium, hogy a terméknek már akkor hibásnak kell lennie, amikor mi azt megvásároltuk. Fontos, hogy lappangó, nehezen észrevehető hiba legyen, ha ugyanis azt tapasztalható, hogy a kérdéses hiba feltűnő, és kizárható annak a lehetősége, hogy nem vettük észre a vásárlás során, akkor az eladó már nem tartozik felelősséggel, így a kárigényünk jogtalan. Sőt, természetesen amennyiben az eladó felhívta a figyelmünket az adott hibára, tehát tájékoztatott minket ennek meglétéről, akkor szintén nem lehet kárigényünk az eladóval szemben, hiszen a döntésünket úgy hoztuk meg, hogy a hibák tudatában voltunk, mégis vállaltuk a vásárlást. 

Abban a helyzetben azonban, ha bizonyos, hogy a hiba nem észrevehetően ott lappangott a kocsin, amikor megvettük azt, akkor az eladóval szemben mindenképpen kárigényünk lehet. Az eladót még az a tény sem mentesítheti, hogy ő maga sem tudott arról a rejtett hibáról, amivel eladta az autót, hiszen a hiányos ismereteitől függetlenül felelősséggel tartozik az eladott autójért. 

Láthatjuk tehát, hogy amennyiben a használt autó eladója jótállást vállalt a kocsiért, akkor az adásvétel után észrevett hibákért felelősséget kell vállalnia. Tudnunk kell azonban, hogy még is így előfordulhat az, hogy az eladó felé nem érvényesíthetjük a kárigényünket, tehát még mindig dönthet úgy az eladó, hogy nem fizet nekünk semmit. Ez abban az esetben fordulhat elő, ha az eladó bizonyítani tudja, hogy a szóban forgó hiba még nem volt meg a vásárlás idejében, azaz bizonyos, hogy a hiba a vásárlást követően keletkezett. Ez könnyen előfordulhat olyan esetekben, ha a kocsi nem kap megfelelő karbantartást vagy nem használják rendeltetésszerűen. 

Miféle kártérítésre számíthatunk?

Abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy kárigényünk jogszerű, azaz az eladó kártérítésre kötelezhető, akkor több lehetőség is számításba jöhet:

• amennyiben a kárigény jogszerű, vevőként dönthetünk úgy, hogy arra kérjük az eladót, hogy a rejtett hibákat – a saját költségein – javítsa ki,
• amennyiben a kárigény jogszerű, vevőként dönthetünk úgy, hogy arra kérjük az eladót, hogy az autót cserélje ki,
• amennyiben a kárigény jogszerű, vevőként dönthetünk úgy, hogy arra kérjük az eladót, hogy a vételárat szállítsa le,
• amennyiben a kárigény jogszerű, vevőként dönthetünk úgy, hogy arra kérjük az eladót, hogy az autót vegye vissza, a vételárat pedig adja vissza.

Arról, hogy a négy lehetőség közül melyiket választjuk, mi magunk dönthetünk, fontos azonban számolnunk azzal, hogy amennyiben a hiba jelentéktelennek számít, az nem ad elég okot arra, hogy elálljunk a szerződéstől. Tehát abban az esteben, ha felfedezzük a vásárlás után, hogy a csomagtartó belsejében a kárpit egy kicsit feljött a sarkon, akkor nem mondhatjuk azt, hogy követeljük vissza a kocsi árát és vegye vissza az autóját, ez ugyanis nem számít olyan súlyos hibának, hogy el lehessen állni a szerződéstől. Sőt, mint azt az imént már kifejtettük, akkor sem lesz jogos a kárigényünk, ha olyan hiba miatt követeljük a kártérítést, amit észre kellett volna vennünk a vásárlás során. Tehát ha vásárlás után felháborodunk, hogy le van törve, hiányzik az egyik visszapillantó tükör, akkor nem követelhetünk kártérítést, nem mondhatjuk, hogy az eladó fizesse ki az új megvásárlását és felszerelését, hiszen az kizárt, hogy a vásárlás során ne tűnt volna fel, hogy egy visszapillantó tükör hiányzik, azaz úgy vettük meg az autót, úgy írtuk alá az adásvételi szerződést, hogy tisztában voltunk az autó hibájával. 

Kinek kell bizonyítékokkal előállni?

Láthatjuk tehát, hogy van lehetőség kártérítésre, ha az autóban lappangó hibát fedezünk fel. Mindazonáltal bizonyítani tudni kell. Mint arról már szó esett, csak az olyan hibákért lehet kártérítést követelni, amelyek nem voltak észrevehetők a vásárlás során, nagyon fontos azonban, hogy feltegyük a kérdést, kinek kell bizonyítani? Amennyiben az autóra az eladó jótállási kötelezettséget vállalt, és az eladó nem szeretne kártérítést fizetni, akkor az eladónak kell bizonyítania azt, hogy ez a hiba az eladás során még nem volt ott, hanem minden bizonnyal utána keletkezett. Az alapvetően feltételezett helyzet tehát az, hogy a vevőnek van igaza, az ő álláspontja az elfogadott, neki nem kell bizonyítania azt, hogy már a vásárlás során is ott volt ez a hiba; az eladónak kell ezt megcáfolnia. 

Ha szavatosságról van szó, akkor annyi a különbség, hogy a jótállási kötelezettségben vázoltak igazak hat hónapig, tehát az eladástól számított első hat hónapban – ha a vevő hibát fedez fel – az eladónak kell bizonyítania azt, hogy ez a hiba már a vásárlás után keletkezett; a második hat hónapban azonban már a vevőnek kell bizonyítania azt, hogy a hiba még az eladás előtt keletkezett. Ha tehát csak szavatossági idővel tudunk számolni, és a második hat hónapban fedezzük fel a hibát, akkor jól át kell gondolnunk, hogy benyújtjuk-e egyáltalán a kárigényünket, hiszen ha nem tudunk bizonyítani, akkor nem fogunk kapni semmit.

A legfontosabb lépés tehát: a jó adásvételi szerződés 

Mindezekből kiderül, hogy mindkét fél számára sorsdöntő az, hogy mi kerül lejegyzésre az adásvételi szerződésben. Az eladó és a vevő érdeke is az, hogy az eladás előtt jó alaposan bevizsgáltassuk a kocsit: így  a vevő is azt érezheti, hogy nem akarják átverni, ha lenne hiba, arra a vizsgálat során fény derülne, ugyanakkor az eladó is bebiztosíthatja magát a későbbiekre. Ha ugyanis a vizsgálatról jegyzőkönyv készül, illetve az adásvételi szerződésben minden, a vizsgálat során napfényre bukkanó hiba lejegyzésre kerül, ezt pedig a vevő aláírja, azzal hivatalosan is elismerte, hogy minden hibában tisztában van. Így tehát ha az eladónak bizonyítania kellene, hogy az adott hiba az eladás előtt vagy után keletkezett, akkor csak elviszi a vizsgálatról készült jegyzőkönyvet, és bemutatja, hogy a vizsgálat során még épségben volt az autó. 

Magánszemélytől vagy autókereskedéstől vegyünk használtautót? 

Ha már eldöntöttük azt, hogy új autó helyett használtautót veszünk, akkor a következő fontos kérdés az, hogy honnan vagy kitől vegyük? Ilyenkor ugyanis általában két opcióval lehet számolni. Az egyik az, hogy bemegyünk egy használtautókat értékesítő üzletbe, és ott választjuk ki álmaink autóját, a másik pedig az, hogy nézelődünk a közösségi média csoportjaiban, különféle honlapokon vagy újságokban, és amikor megtetszik egy, akkor felhívjuk a tulajt, hogy érdeklődjünk utána. A döntést tehát a kereskedés és a magánszemély között kell meghoznunk. Ebben az esetben is mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Tudjuk, hogy magánszemélytől venni mindig olcsóbb, üzletben vásárolni pedig drágább. Ugyanakkor előbbi némiképpen kockázatosabb.

Amennyiben ugyanis magánszemélytől vásárolunk használtautót, akkor az eladó a Polgári Törvénykönyv értelmében mindössze egy év szavatossági időt köteles vállalni. S mint ahogy az imént kifejtettük, ebben az esetben egy év áll lehetőségünkre, hogy felfedezzük a hibát, s csak az első hat hónapban kell az eladónak bizonyítania az igazát, a második hat hónapban már nekünk kell bizonyítékokkal előállnunk. 

Ezzel szemben amennyiben egy vállalkozástól – így például autókereskedéstől – vettük a kocsit, akkor már némiképpen más a helyzet. Erre ugyanis a Polgári Törvénykönyv azt mondja ki, hogy két évig köteles a vállalkozás szavatossági időt biztosítani, ugyanakkor használtautók esetében a felek kölcsönösen megállapodhatnak abban, hogy ez a két év rövidüljön le pusztán egy évre. Általában ezért cserébe olcsóbban szokták adni a járművet, ugyanakkor ha nem fogadjuk el, akkor az üzlet köteles biztosítani a két év szavatossági időt. 

Mit tegyünk, ha az eladó nem akarja teljesíteni a kötelességét?

Felmerülhet a kérdés, hogy mit tegyünk akkor, ha a kárigényünk jogos, de az eladó – anélkül, hogy megpróbálná bizonyítani az igazát – ki akar bújni a kárrendezés alól? Mivel a kárrendezési kötelezettségét a Polgári Törvénykönyv írja elő, ezért ez számára nem opcionális, őt a törvény kötelezi erre. Ez pedig védi a vevőt, így ha ilyet tapasztalunk, fogadjunk ügyvédet, és végső esetben még perre is vihetjük az ügyet.