Honnan vegyünk autót?

Egy használt autó megvásárlása sokak számára életük egyik legnagyobb döntése, ha az anyagiakat nézzük.

Nem csak azért, mert egyszer viszonylag komolyabb összeget kell kiadni egy tárgyért, hanem az esetleges későbbi kiadások miatt is. Ha új autót veszünk, kisebb eséllyel romlik el, ráadásul garancia is véd minket, ha mégis baj történne. A használt autóra viszont legfeljebb kapugarancia van: vagyis annyit garantál a tulajdonos, hogy a kapuig eljutunk a járművel. Utána meg jöhet a vízözön.

Szerencsére a helyzet azért ennyire nem rossz. Hogy némileg előreugorjunk: az adásvételi szerződésben van egy pont, amely szerint az eladó tájékoztatta a vevőt a jármű hibáiról. Ha az utcán végén felrobban a motor, és a szakértő megállapítja, hogy a hibáról az előző tulajdonosnak tudnia kellett, mert olyan természetű volt, akkor a hoppon maradt vevő végül mégis jól jár: az autót visszaadja, a pénzét pedig visszakapja.

De idáig el is kell jutnunk. Hogyan keressünk autót? Mennyiért? Hány éveset? Hol? Ezek a leggyakrabban felmerülő kérdések.

Az első, legfontosabb teendő, hogy kiválasszuk, milyen fajta autóra van szükségünk. Gondoljuk át, hogy mire használjuk, mennyit használjuk. Kérdezzük meg egy autószerelőtől, hogy milyen márkát ajánl, ha kis autóra, 7 személyesre, terepjáróra stb. van szükségünk. Egy tapasztalt szerelő keze alatt annyi autó megfordult és annyi helyről szerzi az információit, hogy azzal közönséges földi halandó nem tud versengeni (nem is akarunk). Szóval válasszunk körültekintően. Ha csak városban járunk, jobb egy kis fogyasztású benzines. Ha nagy a család, akkor legjobb egy hétszemélyes, de ott is mérlegelnünk kell, hogy “szükséghétüléses” autót veszünk (pl. VW Touran), vagy valódit (pl. SEAT Alhambra).

Fontos az esztétikum és a használhatóság is. Igen, éveken keresztül fogunk akár naponta többször is beleülni az autónkba, ezért ha alacsony, magas, rövid az ülőlap, nem érjük el a rádió gombját, nem látunk ki hátra vagy oldalra – lépjünk tovább. Akármilyen szép, megfelelő teljesítményű stb. az álomautónk, ha használata során csak átkozni fogjuk, mert nem mi a testalkatunkhoz szabták a méreteit.

A saját igények felmérése és az autószerelő megkérdezése alapján már nagyon le tudjuk szűkíteni a keresett autótípusokat, és még tovább szűkíti a lehetőségeket, ha kiválasztjuk, mennyiért szeretnénk autót venni.

Nézzünk egy konkrét példát. Saját igényeinket meghatározza, hogy négy gyerekünk van, és csak dízel jöhet számításba, mert sokat megyünk a kocsival. Pusztán ez a két kritérium máris óriási pusztítást végez a szóba jöhető autók között. Választhatunk, hogy hat- vagy hétszemélyeset szeretnénk, és a gyerekek életkorától függően kiválaszthatjuk, hogy elég, ha a harmadik sorban lábtér nélküli szükségülések vannak, vagy teljes értékűeket akarunk.

A maradék autók közül kiszűrhetjük azokat, amelyek nem tetszenek: pl. nem jön be a VW Sharan és a SEAT – és máris alig marad pár autó: Mazda MPV, Kia Carnival, Ford Galaxy.

Ezek után megkérdezhetjük az autószerelőt, akihez idáig is jártunk, hogy melyik autót ajánlja, mennyibe kerülnek az egyes szervizek, az alkatrészek, és milyen típushibák jöhetnek elő ennél vagy annál a járműnél. Ez még tovább szűkíti a kört. Végül mi magunk döntjük el, hogy hány éves autót akarunk venni és mennyiért. Ha itthon keresünk autót, előfordulhat, hogy egyetlen találat sem lesz a szűrésünkre. Ha külföldön, akkor bizonyosan akadnak majd autók, de azokból is szűrni kell (szín, felszereltség, futott km, ország, eladó nemzetisége).

Ha megvan az autó, akkor lehetőleg szerelővel menjünk el megnézni. Kérjük meg a szerelőt, hogy szánjon ránk egy fél napot, és szervezzünk össze több találkozót több autóeladóval arra az egy délelőttre. Lehet, hogy kidobjuk az autószerelő “napi bérét” az ablakon, mondjuk 15-20 000 forintot, de inkább ennyit, mint 1,5-2 milliót… Másik lehetőség, hogy elvisszük az autót egy műhelybe (ha már tényleg nagyon komolyan gondoljuk a vásárlást), és átnézetjük.

Ha minden rendben, és megtaláltuk az autót, akkor foglalózzuk le. Erre elég 50-100 ezer forint, több foglalót ne hagyjunk ott, mert nincs értelme. Ha eleve az árral a zsebünkben járkálunk autó után, akkor a foglalózás kimarad, és jöhet a szerződéskötés és a fizetés. A szerződést négy példányban csináljuk meg: kettő a miénk lesz, kettő az eladóé. Hogy miért? Mert egyet beviszünk az okmányirodába, mint ahogy az eladó is. Nekünk be kell jelentenünk a vásárlást, az eladónak ki kell jelentenie az autóját, és még kellene egy példány a szerződésből nekünk is – ezért kell a négy példány.

Ha megvan a jármű, kössünk rá KGFB-szerződést, lehetőleg a legegyszerűbb módon, interneten. Itt kiválaszthatjuk, hogy milyen szolgáltatásokat akarunk és mennyiért, az alkuszok honlapja pedig összehasonlítja nekünk az ajánlatokat. A szerződés megkötéséhez szükségünk lesz egy szkennerre, fényképezőgépre vagy legalább egy jó minőségű képeket készítő telefonra, mert be kell küldenünk az irataink képét. Az eladó is ki fogja jelenteni magát a biztosítónál, ezért legjobb, ha mielőbb megkötjük a KGFB-t, és nem hagyjuk biztosítatlanul az autónkat egy fél órára sem. Biztos, hogy akkor fogunk nekimenni valakinek…

Csak címszavakban említjük, hogy el kell végeztetnünk az eredetiségvizsgálatot is, és persze végül az okmányirodában kell befejeznünk az autóátírást – legfeljebb 15 nappal az adásvételi aláírása után!

Nem tartozik szorosan az autóvásárlás témájához, mégis fontos megválaszolni azt a kérdést is, hogy mi legyen a régi autóval. Ritka eset, hogy egy embernek vagy családnak valóban szüksége van két autóra, ráadásul két autónak a terhei is duplázódnak. A használt autót vásárlók ezért általában eladják a régebbi járművüket. Ezt többféleképpen megoldhatjuk: meghirdetjük mi magunk, elvisszük egy felvásárlóhoz vagy kereskedésbe, és ott hagyjuk annyiért, amennyit kínálnak, vagy bizományba letesszük az autót egy kereskedésbe. Nincs üdvözítő módszer, ki-ki válasszon ízlése szerint. Egy valami azonban tartsunk észben: a kereskedő az eladásból él. Olyan nincs, hogy egy kereskedő a piaci ár fölött vagy akár a piaci áron fogja bevenni az autónkat, hiszen akkora arra semmilyen hasznot sem tudna rátenni, és éhen halna. A pékek nem anyagáron sütik a kenyeret, a kőműves és a könyvelő sem ingyen dolgozik, vagyis az autókereskedőtől sem várhatjuk el, hogy kifizesse azt az árat, amit mi kapni akarunk a kocsiért. Alá fog menni pár százezer forinttal, mivel az autót takarítani kell, esetleg polírozni, apróbb hibákat kijavítani, és még élni is kell a kereskedőnek az árkülönbözetből. Ha nem kapjuk meg az általunk elképzelt árat, menjünk máshová, de ha három helyen árazzák alá az autónkat (szerintünk…), akkor lássuk be, hogy valójában mi áraztuk túl a kocsit.

Végül térjünk ki egy rövid eszmefuttatás erejéig a külföldről behozott autókra is. Azért rövid eszmefuttatása, mert erről a témáról órákon át lehetne olvasni, és mindenkinek van egy ismerőse, akinek borzalmas, illetve egy másik, akinek csodás tapasztalatai vannak a külföldi autóvásárlásról. Mi objektíven nézzük a dolgot magát: a plusz költségek regadó nélkül kb. 150 000 forintra fognak rúgni. Ennyi a kiutazás, a hazajövetel, az ideiglenes rendszám, a magyar rendszám, a forgalmi honosítása vagy az új forgalmi, a külföldi tartózkodás összege. Ehhez jön még a regisztrációs adó. Nem véletlen, hogy sokan inkább azért szeretnének külföldi autót behozni, mert ott jobban vigyáznak a kocsikra. Ezen kár vitatkozni, ez tény. Ha Magyarországon több pénze lenne az autósoknak, mi is jobban vigyáznánk az autóra – úgy értve, hogy bármilyen baja van, azonnal megjavíttatnánk. A külföldi autóbehozás legnagyobb problémája, hogy a nyugati tulajok és kereskedők nem biztos, hogy telefonos bemondásunkra tartani fognak egy autót egy-két napig, ha a hívásunk után másnap reggel valaki készpénzért megvenné azt – miközben mi éppen a saját autónkban ülünk, útban a járgányért. Vagyis komoly a lyukra futás esélye. Ezt a problémát foglalózással megoldhatjuk, de foglalót küldeni egy ismeretlen autóért külföldre… Nem tűnik életbiztosításnak. Ha külföldön keresünk autót, százszorosan körültekintően járjunk el, hiszen itthon a környékünkre még elvihetjük az autószerelőt, de Belgiumba aligha fog eljönni velünk. A többit talán nem is kell ecsetelnünk.