Az autóvásárlás sem a magánszemélyek, sem a cégek számára nem olcsó befektetés. Különösen ha új autó birtokába szeretnénk jutni, úgy igen nagy tőkét kell hozzá megmozgatni, éppen ezért ilyenkor gyakran nem zsebből szokás fizetni, hanem lízingelni. Ugyanakkor többféle lízingkonstrukció közül válogathatunk, és olykor nehéz rájönnünk arra, hogy számunkra melyik is lenne a leggazdaságosabb. Cikkünkben ezt a kérdést járjuk körbe.

Sok szempontból kell mérlegelni!

Ha úgy döntöttünk, hogy akár magunknak, akár a cégünknek új autót szeretnénk, akkor könnyen eljuthatunk ahhoz az ötlethez, hogy lízingeljünk egyet. Ez önmagában egy kiváló gondolat, ugyanis a lízinget az egyik legtakarékosabb finanszírozási megoldásnak tartják ahhoz, hogy valaki kocsihoz jusson. Ugyanakkor számos lehetőségünk van, ugyanis többféle lízingkonstrukció közül lehet választani. Anyagilag pedig nagyon nem mindegy, hogy melyiket választjuk, a jó döntés ugyanis a vállalkozásunktól is függ, valamint attól, hogy milyen céljaink és terveink vannak a kocsival. 

A magánszemélyek például csak a zárt végű lízinget áll lehetőségükben kihasználni, amelynek az a sajátossága, hogy az ÁFÁ-t a futamidő során kell kifizetni. A vállalkozások számára ugyancsak opció a zárt végű lízing, ugyanakkor ők már a nyílt végű lízinget is fontolóra vehetik. Abban az esetben, ha egy vállalkozás a nyílt végű lízinget választja, függetlenül attól, hogy a tartós bérlettel vagy a pénzügyi lízinggel él-e, a futamidő során törlesztett ÁFÁ-t végül visszaigényelheti, így akár milliókkal több pénz maradhat összeségében a zsebében. 

Tudnunk kell továbbá azt is, hogy amennyiben pénzügyi lízingről beszélünk, úgy a lízingelt autó használati joga teljes mértékben nálunk, azaz a lízingelőknél van, ami azt jelenti, hogy az autó olyan, mintha a sajátunk lenne, mintha a mi birtokunkban állna, ennek következtében pedig mint finanszírozott eszközt fel kell vennünk a vállalkozásunk könyveibe. A lízingbe adó csupán tulajdonos. Ezzel szemben az operatív lízing esetében az autó olyan, mintha csupán egy bérlemény lenne. Ez azt jelenti, hogy a lízing olyan, mint egy szolgáltatás, és a szolgáltatás után kell adóznunk, nem a tulajdonunkba vett autó után. A szolgáltatás után kell megfizetnünk az ÁFÁ-t havonta.

Most pedig nézzük meg közelebbről, hogy a különféle lízingkonstrukciók esetében hogyan működik az áfa! Erről a kérdésről Tóth Zoltán, a Magyar Lízingszövetség főtitkára beszélt. 

Különböző áfaszabályok érvényesek a különböző lízingkonstrukcióknál

A lízingnek két legalapvetőbb és legismertebb típusa a nyílt végű és a zárt végű lízing. Mindkettőre más-más áfaszabály érvényes, éppen ezért nagyon alapos utánajárást igényel a dolog, mielőtt aláírnánk a szerződést. A nyílt végű lízing ugyanis – miképpen azt már említettük – egyfajta szolgáltatásként értelmezhető, olyan ez, mint egy bérlemény. És mivel ez legfőképpen egy szolgáltatás, így nem minősül termékértékesítésnek, éppen ezért nem is ekképpen kell adózni utána.  A nyílt végű lízing esetében ugyanis arról van szó, hogy a futamidő végén nem lesz automatikusan a miénk a kocsi, ahogyan például a zárt végű lízingnél. A nyílt végű lízingnél csak lehetőségünk van arra, hogy a futamidő után meghatározott összegben megvásároljuk az autót, de amennyiben erre nem tartunk igényt, úgy nem kell megvennünk. Mivel pedig a vásárlás opcionális, ezért áfaszabályozási szempontból nem is lehet a klasszikus értelemben vett termékértékesítésnek tekinteni az üzletet. Természetesen ugyanerről van szó az operatív lízing esetében is, hiszen ez is csupán szolgáltatásnak minősül. Tudni kell, hogy ez nem csupán Magyarországon működik így, hanem egész Európában. Tóth Zoltán ezzel szemben rámutatott, hogy a zárt végű lízingek esetében egészen más a koncepció:

„Más a forgatókönyv ebben az esetben. Már a lízingszerződés megkötésekor a felek megállapodnak arról, hogy a futamidő végén automatikusan a lízingbe vevő tulajdonába kerül a szóban forgó eszköz, ha az minden fizetési kötelezettségének eleget tesz. Az áfaszabályok ezért termékértékesítésként kezelik.”

Azt is hozzátette a szakember, hogy a zárt végű lízingkonstrukció végső soron olyan, mintha a cég egyszerűen megvásárolná az autót, némi finanszírozási segítséggel:

„Ha lízingkonstrukción keresztül történő eszközberszerzésről van szó, akkor a vásárlásnál, általában a lízingszerződés megkötésekor, illetve az eszköz átadásakor kell megfizetni az áfát, ami levonható bizonyos kivételektől eltekintve. A legtöbb lízingbe vevőt a személyautókra vonatkozó szabályok érdeklik, amely pont egy kivétel. A személyautóknál ugyanis – néhány ritka esettől eltekintve –  áfalevonási tilalomvan érvényben.. Ha egy lízingbe vevő személyautót zárt végű lízinggel szerez magának, , akkor akárcsak egy készpénzes vásárló, az áfát a beszerzéskor ki kell fizetnie, de azt alapesetben nem vonhatja le. Viszont a nyílt végű pénzügyi lízing vagy az operatív lízing e szempontból is máshogy adózik.”

Mi a helyzet az áfával a pénzügyi lízing esetében?

A pénzügyi lízing tehát az a fajt a lízingkonstrukció, amikor nekünk, a lízingelők számára számvitelileg olyan a lízingelt kocsi, mintha az a mi tulajdonunk lenne. Noha a tulajdonjoga nem a miénk, de miénk a használati joga, s mint olyan, a kocsi olyan, mintha a sajtunk, a vállalkozásunk sajátja lenne. Ennek azonban az a következménye, hogy az autót mint finanszírozott eszközt fel kell vennünk a könyvekbe. 

„Az erre kalkulált értékcsökkenést elszámolhatja a vonatkozó szabályok szerint, és a lízingkonstrukcióhoz kötődő kamatot is elszámolhatja ráfordításként. A kötelezettségek oldalán pedig a lízingkötelezettség jelenik meg a könyvekben. Ebből az következik, hogy számvitel szempontjából lényegében úgy kell kezelni az eszközt, mintha azt saját forrásból vásárolta volna meg az adott cég”

– magyarázta a főtitkár. 

Mit kell tudni az áfáról az operatív lízing esetében?

Amikor az operatív lízing adózásáról beszélünk, elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy ez elsősorban egy bérleti konstrukció. Mivel az autó úgy viselkedik, mint egy bérlemény, és bérleményként is kell adózni utána, ezért a lízinget mint bérleti szolgáltatást kell nyilván tartani. Ez az oka annak, hogy az operatív lízinget nagyon sokat tartós bérletnek hívják, hiszen ebben az esetben hosszú távon bérlünk egy autót, ami fölött legfeljebb annyi jogot gyakorolhatunk, mint amennyit egy bérelt kocsi fölött szokás.  Csak egy bizonyos ideig vagyunk a kocsi használói, céljaink között nem szerepel az, hogy megszerezzük és egy nap tulajdonunkba vegyük a járművet. És mivel nem szeretnénk a jövőben sem az autó tulajdonosai lenni, ezért nem kell felszámolni az értékcsökkenést, és nem kell a könyvelésben sem szerepelnie. 

„Persze a másik oldalon a lízingkötelezettség sem jelenik meg a könyvelésben. Csak az éppen esedékes, kiszámlázott   lízingdíj, quasi »bérleti díj« szerepel a könyvelési tételek között. Ez pedig ráfordításként elszámolható. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy az operatív lízing egy szolgáltatás, amelynek keretében egy-egy cég bérbe vehet egy eszközt”

– árulta el Tóth Zoltán. 

Származhat-e abból hátrányunk, hogy az autó nincs a tulajdonunkban?

Tóth László azt is elárulta, hogy igen sok cég tévesen azt gondolja, hogy akár hátrányuk is származhat abból, ha az autó nincs a tulajdonukban. A lízingszövetség főtitkára azonban rámutatott, hogy ez nincs így, semmiféle hátrány nem éri a céget, ha formailag nincs a tulajdonában a cégnek az autó, sőt, az értékkülönbséget éppen annyira el lehet számolni lízingelt kocsi esetében is, mint a saját tulajdonban álló kocsinál: 

„A pénzügyi lízing segítségével finanszírozott eszközre az esetleges beruházási adókedvezmények is vonatkoznak. Ezzel szemben az operatív lízingnél ezek a kedvezmények nem járnak. Mégpedig azért, mert – ahogy említettem –, egy bérleti konstrukcióról, ha úgy tetszik, szolgáltatásról van szó.”

Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a pénzügyi lízing esetében a lízingelő cégek nem lesznek az autó jog szerinti tulajdonosai egészen a futamidő lejáratáig. És bár csak a futamidő végével (ami quasi a végtörlesztést is jelenti) vehetjük birtokunkba az autót, már a lízingelés időszakában is sajátunkként viselkedik számviteli és adózási szempontból, tehát adózási és számviteli szempontból ugyanazok a szabályok vannak érvényben, mint a saját kocsinál. 

Mikortól kell szerepelnie a könyvelésben a lízingelt autónak?

Sokakban merül fel a kérdés, és sokan is küzdenek ezzel a problémával, hogy mivel ez egy olyan autó, ami még nem az enyém, de mégis az enyémként viselkedik, akkor a könyvelésben mikortól szerepeljen. Tóth Zoltán ezzel kapcsolatban azt árulta el, hogy ezen elszámolandó tételeknek általában már a lízingszerződés megkötésétől szerepelnie kell a könyvelésben. Azt is mindenképpen le kell jegyezni, hogy mikortól vesszük át és mikortól kezdjük el használni a lízingelt autót, ez ugyanis fontos dátuma a szerződésnek. Ettől a naptól kell ugyanis szerepeltetni a tárgyi eszközök között, így az értékcsökkenést is innentől kezdve lehet számítani. 

Tóth Zoltán azt is elmagyarázta részletesen, hogy milyen különbségekkel lehet számolni az áfa tekintetében a nyílt végű és a zárt végű lízingkonstrukciók között:

„A nyílt végű pénzügyi lízing vagy operatív lízing lényegében szolgáltatás, így az általában havonta fizetendő lízingdíjakra kell felszámítani az áfát, a szolgáltatás áfája pedig az általános szabályok szerint levonható, ha üzleti célú a felhasználás. Korábban ennek az igazolása rengeteg adminisztrációval járt, de az már a múlté. Ha a lízingbe vevő a személyautót üzleti utakra is használja, de nem szeretne útnyilvántartást vezetni, akkor megilleti az 50 százalékos áfalevonás. Ez az egyszerűsítés részben a Magyar Lízingszövetség javaslatára került bele az áfaszabályozásba és jelentős adminisztrációtól mentesíti az érintetteket. Ha egy vállalkozás az érintett jármű esetében nagyobb áfalevonást szeretne érvényesíteni, tekintettel arra, hogy 50 százalékos aránynál magasabb az üzleti célú használat, ezt megteheti, de akkor nyilvántartást kell vezetnie erről. Ez egyébként hasonlóan működik a gépkocsik operatív lízingje, vagyis a flottafinanszírozás, flottakezelés esetében a lízingdíjba beépülő flottakezelési-üzemeltetési szolgáltatásokkal is, ami további előnyt jelenthet.”

Akkor is ezek az áfaszabályok vannak érvényben, ha nem személygépjárművet lízingelünk, hanem valamilyen gépet?

Amennyiben egy cég jogosult a megfelelő áfa-státuszra vagy a megfelelő tevékenységre, úgy munkagépek esetében a visszaigénylés módszere működik. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben nem gépjárművet lízingelünk, hanem valamilyen vállalkozás termelésében fontos szerepet betöltő gépet, akkor ebben az esetben már nincs érvényben az áfalevonási tilalom, ilyen esetekben a visszaigénylés van érvényben. 

Arra a kérdésre, hogy melyik lízingkonstrukciót a leggazdaságosabb megkötnünk, nem lehet egyértelmű választ adni. Elsősorban az határozza meg ugyanis, hogy mik a jövőbeni terveink az autóval, hogy milyen a vállalkozásunk jellege, nagysága, bevétele, milyen áfajogosultságokkal bír…stb.

„Számviteli szempontból érv lehet a pénzügyi lízing és az operatív lízing közötti választásnál az, hogy az utóbbi esetében sem a kötelezettség, sem az eszköz nem jelenik meg a mérlegben (bár ez a nemzetközi számviteli standardok esetében már nincs így). Adózási szempontból pedig a már említett ÁFA-beli kezelési különbség a fontos. A személyautóknál jelentkező ÁFA-előnyön kívül azt is érdemes megemlíteni, hogy a nyílt végű pénzügyi lízingnél az eszköz beszerzéskor nem kell kifizetni a nettó vételárra rakodó áfát, ez egyben azt is jelenti, hogy azt megfinanszírozni sem kell.  Végeztünk számításokat a Lízinszövetségben és arra jutottunk, hogy a vállalkozások különböző beruházási és beszerzési döntéseinél majdnem minden esetben az egyik legjobb alternatíva a lízingfinanszírozás. Elsősorban azért, mert a legdrágább forrás mindig a saját tőke, a meglévő saját pénzt sokszor nagyobb megtérüléssel fektethetik be a cégek. Ezért érdemes más finanszírozást keresni, erre pedig az eszközalapú lízing jó, takarékos megoldást jelenthet.”