Egy közlekedési baleset még akkor is kellemetlen élmény, ha nem keletkezett nagy kár a gépjárműben. Ilyenkor fontos, hogy az érintettek higgadtak maradjanak, és tudatosan járjanak el, ugyanis a gépjármű kárrendezésének folyamata már a baleset helyszínén megkezdődik.

Abban mindenki egyetért, hogy egy közlekedési baleset minden esetben kellemetlen és megterhelő élmény. A bosszankodás és az aggodalom mellett azonnal felmerül a kérdés: ki fogja a gépjárműben keletkezett kárt megtéríteni? A gépjármű-kárrendezési eljárás első látásra bonyolultnak tűnhet, azonban tudatos lépésekkel könnyen végigjárható ez az út a balesetet követő pillanattól kezdve a kár megtérítéséig, akár csak egy kisebb ütközésről, akár egy komolyabb közlekedési balesetről van szó.

A kárrendezés folyamata a baleset helyszínén kezdődik

Az első és legfontosabb lépés, hogy a baleset elszenvedői nyugodtak maradjanak a káresemény bekövetkezését követően, ugyanis a gépjármű-kárrendezés kimenetelére az ebben az időszakban történtek is hatással lehetnek. Mindenekelőtt biztosítani kell a baleset helyszínét, ami a vészvillogó bekapcsolásából, a láthatósági mellény felvételéből és az elakadásjelző háromszög kihelyezéséből áll. Utóbbit, a KRESZ-ben előírtak alapján, autópályán a jármű mögött 150-200 méterre, lakott területen kívül 100 méterre, lakott területen pedig 50 méterre kell elhelyezni.

A baleseti helyszín megfelelő biztosítását követően személyi sérülés esetén értesíteni kell a mentőket és a rendőrséget. A rendőrség jelenléte a személyi sérülésen kívül akkor is szükséges, ha a baleset egyik résztvevője külföldi rendszámú jármű, ha cserbenhagyás történt, illetve, ha a balesetben érintettek nem tudnak dűlőre jutni abban, hogy kinek a hibájából történt a baleset. A rendőrségi jegyzőkönyvet meg kell őrizni, ugyanis ez a későbbiek során kulcsfontosságú lehet.

Amennyiben személyi sérülés a baleset során nem történt, és a felek között egyetértés van azt illetően, hogy kit terhel a felelősség, csupán az úgynevezett kék-sárga nyomtatványt, azaz az Európai Baleseti Bejelentőt kell kitölteni. Fontos, hogy ebből mindig álljon rendelkezésre legalább egy példány a járműben.

A bejelentőt nagyon pontosan kell kitölteni, ügyelni kell a személyes adatok, a jármű adatainak és a biztosítási adatok helyes megadására (felek neve, lakcíme, jogosítványuk száma; jármű forgalmi engedélyének száma, alvázszám, rendszám; biztosító neve, a biztosítás kötvényszáma). A baleseti vázrajz is minél részletesebb legyen, fontos, hogy egyértelműen jelölve legyenek a körülmények a haladási iránytól kezdve a közlekedési táblákon át a járművek helyzetéig. A megjegyzések részben egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a balesetért ki a felelős. A kitöltött nyomtatványt a balesetben érintett összes személynek alá kell írnia.

Érdemes minél több fényképet készíteni a baleset helyszínéről még azelőtt, hogy bármelyik járművel arrébb állnának. A fotókon egyértelműen látszódnia kell a teljes helyszínnek, az autók helyzetének, a közlekedési tábláknak és az útviszonyoknak. Ezen kívül közeli képekre is szükség lesz a sérülésekről, ez mindkét jármű vonatkozásában érvényes. Az egyéb részletek is fontosak lehetnek, tehát jó, ha van fotó például a féknyomokról vagy az útra esett alkatrészekről. A felek jogosítványa és forgalmi engedélye is legyen lefotózva, és a bejelentő mellé csatolva.

A kár bejelentése a biztosítótársaság felé

A bejelentés határideje és ügymenete függ attól, hogy ki a károkozó és a károsult, illetve, hogy a kár Casco biztosításra lesz-e rendezve. A károkozónak 5 munkanap áll rendelkezésére bejelenteni a kárt a saját kötelező gépjármű-felelősségbiztosítását kezelő biztosító felé. A károsultnak 30 napja van a károkozó KGFB biztosítójánál bejelenteni a kárt, azonban javasolt ezt haladéktalanul megtenni. Amennyiben a kár rendezése Casco biztosítás terhére történik, jellemzően 2 munkanapon belül be kell jelenteni, ha káresemény történik, a saját Casco biztosítónál.

A kárbejelentés menete

A kár bejelentése történhet személyesen, telefonon vagy online. Utóbbi a legkényelmesebb és leggyorsabb módja az ügy elindításának: a biztosítótársaság weboldalalán vagy mobilalkalmazásán keresztül feltölthető a baleseti bejelentő kitöltve, az egyéb szükséges dokumentumok, valamint a baleset helyszínén készített fotók. A bejelentést követően keletkezik egy kárügyiratszám, amelyet azért fontos meg- vagy feljegyezni, mert a későbbiek során, a kárügyintézés teljes időtartama alatt, erre a számra hivatkozva lehet bármilyen lépést tenni az ügyben.

A kárszemle és a kárfelvétel

A kár bejelentését követően a biztosítótársaság kárszakértővel, kárszemle keretében, felméreti a jármű baleset következtében keletkezett sérüléseit. A kárszemle során határozzák meg a kártérítés összegét. A szemle történhet a biztosítótársaság kárfelvételi központjában, a biztosító szerződött szervizében vagy a károsult által megjelölt helyszínen (amennyiben az autóval nem lehet közlekedni).

Ahhoz, hogy a kárszemle zökkenőmentes legyen, érdemes előre felkészülni. A baleseti bejelentő másolatára, a forgalmi engedélyre és a vezetői engedélyre szükség lesz a szemle során. Fontos továbbá, hogy az autón jól láthatóak legyenek a sérülések. Célszerű a kárszemlén személyesen jelen lenni, és a kárszakértőnek megmutatni minden olyan sérülést a járművön, ami vélhetően a baleset következtében keletkezett.

A kárszemle során megtörténik a kárkalkuláció, amelynek elkészítéséhez a kárszakértők nemzetközileg elfogadott szoftvert használnak, amelyben a gyártói adatok alapján szerepelnek a javításhoz szükséges adatok (alkatrészek ára, javítási idő).

Melyik a kedvezőbb kártérítési mód: kifizetés vagy javíttatás?

A kárfelvétel megtörténtét követően a biztosítótársaság megteszi a kárrendezési ajánlatát. A legegyszerűbb módja a kár megtérítésének, ha a kárkalkuláció alapján a biztosítóval szerződésben lévő szerviz végzi el a javítási munkálatokat. Ebben az esetben a károsultnak jellemzően csupán az önrészből és az esetleges avulásból keletkezett különbözetet kell megfizetnie, illetve a szerviz és a biztosító egymás között számolják el a javíttatás költségét.

A károsult választhatja azt az opciót is, hogy saját szervizében javíttatja meg a járművét. Ilyenkor a károsult, a nevére kiállított számla ellenében a javítás költségét kifizeti, majd a számlát a biztosítójának benyújtja, melynek alapján a társaság utólag megtéríti a kárt a kárkalkuláció eredményének erejéig.

Amennyiben a károsult saját maga javítaná meg az autóját vagy egyáltalán nem szeretné azt megjavíttatni, a biztosító kifizeti a kalkulált javítási költség áfa nélküli, kalkulált, esetleges avulással csökkentett összegét.

Totálkár

Vannak olyan sérülések, amelyek miatt a járművet nem lehet, vagy nem érdemes javítani – ezt hívják totálkárnak. Amennyiben a járművet nem lehet megjavítani, műszaki totálkárról beszélünk. Gazdasági totálkárnak pedig azt az esetet nevezzük, amikor a javítás költsége magasabb lenne, mint a jármű baleset előtti piaci értéke, csökkentve a roncs értékével. Gazdasági totálkár esetén a roncs a károsult tulajdona marad.

Így lesz sikeres a kárrendezés

Egy gépjárműkár sosem jön jókor, azonban megfelelően kezelve a helyzetet, azaz higgadt és tudatos hozzáállással a biztosítóval való egyeztetés jelentősen megkönnyíthető. A gépjármű-kárrendezés ugyan összetett, de nem bonyolult folyamat, tudatos hozzáállással a kárrendezési folyamat sikeres lesz. A legfontosabb a megfelelő dokumentáció és a határidők betartása, emellett az alapos és pontos adminisztráció, valamint a károsulti jogok ismerete.